Mercedes rajongónak ajándék

Van az az alap sztereotípia, hogy minden férfi imádja az autót, szereti nézni a focit, és a sör a kedvenc itala. Ezt nagyon sok helyen hallani, de szerintem már mindenki (vagy majdnem mindenki) rájött, hogy ez koránt sem így van. Persze, lehet egy nagy átlagban ezek fellelhetőek, de például én is a kivételek közé tartozom. A motor inkább érdekel, játszani szerettem a focit, nem nézni (ma már egyik se), és a sört csak ritkán tartom finomnak, nem beszélve arról, hogy sokkal jobban álmosít, mint mondjuk a bor. Viszont az egyik barátom beleillik ebbe a képbe. Bár a foci imádat csak a világbajnokság, vagy egyéb nagyobb esemény során tőr elő belőle, az autókat és a sört nagyon szereti. Természetesen egyszerre a kettő sosincs, az a fajta, aki vagy iszik, vagy vezet.

Imádja a Mercedes autókat. Van is neki egy, továbbá szobája tele van képekkel, poszterekkel, emblémákkal, kis szobrokkal. Még a kamionja is Mercedes, amivel dolgozik. Ő szokott nekem mesélni állandóan az autókról, hogy mit kell, meg hogyan kell, meg milyennek kell lennie. Hát sokszor a felét sem értem annak, amit mond. De legalább egy halvány fogalmam van a témáról. El szoktam kísérni mikor szervizbe viszi az autóját, vagy mikor olajcserére.

Az olajról jut eszembe: mikor gyerekként motoroztam, apám arra ösztönzött, hogy én magam is tartsam rendbe a motoromat. Szereljem meg, ha kell, gondoskodjak róla, beszerezzek hozzá mindent, a kenőanyagot, az elromlott alkatrészeket. Ez általában így is ment, bár a szerelést csak ritkán csináltam egyedül, akkor is csak olyan hiba kiküszöbölésének mertem nekiállni, amit már nagyon jól ismertem. Elmagyarázni nem tudtam volna, hogy mit csinálok, de legalább megcsináltam. Alkatrészt szintén apámmal vettem. Ő értett hozzá. Viszont kenőanyagért többször is elküldött egyedül. Mikor legelőször mentem, részletesen elmondta, hogy milyen kell, mi van ráírva, hogy néz ki stb. Mire odaértem, minden információ eltűnt a fejemből. Beállítottam a boltba, nézelődtem a polcon fellelhető hatalmas választékok között, majd határozottan rámutattam arra, amelyiken egy motor volt látható. Hazamentem, a küldetésem biztos sikerének tudatában, mire apám közölte, hogy nem jót vettem. De semmi baj, ez pont az ő motorjába való, úgyhogy majd elhasználja.

Miért nem mindegy, hogy milyen?

Ezután kértem apámat, hogy magyarázza el, miért is nem jó, amit vettem? Motor-motor. Nem ugyanaz? Hát nem. Amit kellett volna vennem, az jobb védelmet ad a kétütemű motorok nagy igénybevételével szemben (magas fordulatszám, nagy terhelés). És így meghosszabbítja az élettartamot. Aztán még magyarázott, hogy legyen környezetbarát, meg nem mindegy, hogy hogyan keveredik az üzemanyaggal (ha jól, akkor hosszabb állás után sem csapódik ki, ami annyit jelent, hogy nem kell szereléssel kezdenem a tavaszt). És még sorolhatnám.
Mindennek köszönhetően, amikor a barátomat szerettem volna meglepni (motorolajjal), már tudtam, nagyon nem mindegy, hogy mit veszek. Így aztán alapos utánajárás után meg is találtam az ideális kenőanyagot.