Egy autós találkozón, ne csak üzemanyag, hanem ACC 600 is legyen nálad!

Közeleg az autós találkozó, melyet a Magyarországi Mercedes Benz Barátok klubja szervez. Ez az első, hogy megyek, hiszen idáig nem voltam a klubnak a tagja. Erre az évre tudtam először bejelentkezni. Érdekes dolog ez az autós klub. Az ember azt hinné, hogy drága autóval rendelkező gazdag emberek neki állnak és egymás autóját vizsgálgatják, valamint próbálnak szakértői véleményt alkotni, csak azért, mert nekik is ilyen autójuk van. De valójában ez egy sokkal pozitívabb dolog. A tagdíj nem kerül milliókba, az emberek nem bunkó újgazdag „apuci kedvencei”, hanem rendes emberek, akik azon vannak, hogy minél inkább egymásra találjon egy olyan közösség, ahol nem csak autókról és az ahhoz kapcsolódó dolgokról lehet beszélni, hanem komoly barátságok is kezdődhetnek.

Jó programok vannak, lehet vinni családot, barátot, barátnőt. Kikapcsol és nagyszerűen érzi magát rajta az ember. Egyszóval örülök, hogy végre klubtag lehetek.

Idén ez a találkozó a Balatonnál került megrendezésre. Szépen mindenki beült az autójába, aki akart foglalt szállást magának apartmanokban, aki akart, az a találkozó helyszínén felverte a sátrát és kemping hétvégét tartott. Én is így készültem. Régen sátraztam utoljára, kíváncsi voltam, hogy milyen nosztalgikus élményeket ébreszt bennem egy jó kis sátrazás és persze arra is, hogy vajon még mindig megvannak azok a túrázási, valamint „vadonban élős” képességeim, melyek segítségével még gimnazista koromban az összes magyarországi hegységet végig jártam egy túrahátizsákkal és egy sátorral, meg pár jó baráttal.

A találkozóra most csak egy barátommal mentünk ketten, nem vittünk másokat, se más barátokat, se lányokat. Egy sátrat vittünk és azon osztoztunk. Persze azért mondanom sem kell, hogy felnőtt fejjel azért én már egy kicsit máshogy álltam ehhez az egészhez hozzá. Például pakolás szempontjából. Még így is, hogy csak három napra mentünk, okosabban és kicsit többet pakoltam, mint annak idején. Most már nem csak egy vagy két pólóval húztam ki egy hosszú hetet, amit a forrásokban kimostam, hanem annyit vittem, hogy minden napra jusson. Ez vonatkozott minden ruhámra, csak úgy, mint például az egészségügyi kiegészítőkre is. Bár emlékszem, hogy Egy dolog mindig volt nálam valamiért. Ez pedig nem volt más, mint az ACC 600 pezsgőtabletta. Furcsa módon, ez egy olyan gyógyszer volt mindig is a családomban, amit mindenhova vittünk magunkkal. Mindenki ismeri az ilyet. Hogy ha bármi olyan betegsége van az embernek, ami aránylag gyakran előfordul, és ebből kifolyólag sok fajta gyógyszerrel lehet kezelni, mégis van egy, ami a legjobban bevált.

Ez nálunk az ACC 600. Szóval gondoltam magamba, ha már nosztalgia, akkor most sem hagyhatom ki az orvosi csomagból.

Később kiderült, hogy nagyon helyesen tettem, hogy vittem magammal, hiszen nem vártan a hétvége második felére rettentően rossz idő kerekedett és bár nekem semmi bajom nem lett, a cimborámat elég csúnyán elkapta és kellemetlen, hurutos köhögéses torokfájást kapott. Szegény annyira rosszul lett, hogy nem tudta mit csináljon. Persze nála nem volt semmi gyógyszer és azért kellett volna nem keveset autókázni ahhoz, hogy egy megfelelő gyógyszertárat találjunk. Így én lettem a megmentője és az ACC 600. Rögtön a segítségére siettem és boldogan adtam neki a gyógyszerből. Szerencsére volt elég meleg ruhánk és takarónk, így végül is a sátorban sem volt rossz idő, nem esett az eső csak egy kicsit szemerkélt, így ázni sem áztunk be.

Este, mikor lefekvéshez készülődtünk rákérdezett, hogy hogy lehet az, hogy nálam pont ilyen gyógyszer volt, ami megfelelt és jobbulást hozott neki. Én pedig elmeséltem neki, hogy minden egyes közös vagy nem közös túrázáskor volt nálam egy ACC 600, mivel a szüleim azt tanácsolták, hogy ha velem ez legyen nálam, mert elég univerzális ahhoz, hogy a hétköznapi hurutos köhögésen segítsen, amit pedig nem túl nehéz elkapni egy egy túrázás alkalmával. És érdekes módon, már többször is bevált és segített rajtam vagy akár azokon, akikkel voltam és megbetegedtek.

Szóval hála az ACC 600-nak megmenekült a barátom számára és valamennyire az én számomra is az autós találkozó, hiszen nem jó dolog, ha az, akivel mész rosszul van. Végül ezt leszámítva az egész hétvége remekül sikerült, nagyon jó programok, érdekes bemutatók, és szép autók voltak, finom ételek és italok és persze sok kedves ember. Széles mosollyal és jókedvvel távoztunk. Alig várjuk a következőt.