Baleset, és a bukósisakok

A munkámból adódóan sokat jövök megyek az utakon. Még olyan is előfordul, hogy havonta egyszer ki kell mennem Ausztriába. Neked van jogosítványod?

A jogosítvány megszerzése

Amint lehetőségem volt rá, igyekeztem letenni a jogosítványt. Persze a szüleim mindig is aggodalmaskodó típusúak voltak, így nem szívesen engedték, és ezt is csak lépésenként, amit igen csak nagy pénzkidobásnak találtam, de már annak is örültem egyáltalán, hogy megengedték, így inkább nem okoskodtam.auto-962083_640

Az első jogosítványom robogóra volt meg. Emlékszem, a nyári keresetemet tettem össze azért, hogy vehessek egy robogót magamnak. Így már az iskolába könnyen mentem, mert nem kellett gyalogolni, buszozni…Persze csak a jobb időben volt jó, hiszen télen mondjuk -10 fokban nem nagyon szerettem volna motorra ülni annak ellenére, hogy volt jó kis motoros kabátom.

Alig vártam, hogy betöltsem a nagykorúságot, és az autóhoz is megszerezhessem a jogosítványt. Mondjuk azt tudtam, hogy a jogsi még csak csak menni fog, viszont a kocsi vásárlás kérdése még odébb lesz, hiszen az nem olcsó, és azt fent is kell tartani.

Az iskola utáni időszak

Szerencsére mire egyetemre mentem, már megvolt a jogosítványom, és a szüleim segítségével vásároltunk egy kisebb autót, így könnyen jöttem mentem a 200 kilométerre lévő egyetemre. A tankolás már az én feladatom volt, így a suli mellett pénzt is kerestem.

Eleinte azt sem tudtam, hogy hogy álljak neki, hiszen másik város, azt sem tudtam, mi hol van. Aztán érdeklődtem, mire van lehetőség, hol lehet a diákoknak munkát találni, ami még az egyetem mellett járható lenne.?. Csináltam minden félét, voltam árufeltöltő, kérdőíveztem, pénztáros is voltam…

Az egyetemet sikeresen elvégeztem, még munkát is kaptam azonnal az egyik tanárom segítségével.

A távolság

Igen ám, de be kellett valahogy adagolnom a szüleimnek, főként anyám volt nehéz dió, hiszen alig várta, hogy vége legyen az iskolának, és végre a hosszú időszak után hazaköltözzek. Ezek után még adagoljam be neki, hogy nem megyek haza, hanem itt maradok…

Végül döntenem kellett, vagy elvállalom a munkát, vagy hazamegyek, és munkát keresek. A döntés nehéz volt, de ésszerű. Te mit választottál volna?

A költözés

Albérletet is könnyen találtam, hiszen a cég segített mindenben. Nem is hittem el eleinte, hogy ekkora mákom lehet, milyen szerencsés is vagyok.

A saját holmimat hoztam otthonról, de nem voltam arra berendezkedve, hogy egy lakást ellássak, így azért apránként kellett pár dolgot vásárolnom.

Ez már 6 évvel ezelőtt volt, azóta itt dolgozom Ha időm engedi, hazalátogatok, amire azért ritkán van lehetőségem, mert rengeteg a munka mostanában. Igaz, örüljünk ennek is, hiszen sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne munkánk.

Anyám persze mindig aggódik, és ha lát valamit a hírekben, rögtön telefonál, hogy jól vagyok e? Már mondtam neki, hogy inkább ne nézze a híradót, mert nem tesz jót neki. A múlt héten is felhívott, hogy látta a hírekben, hogy bukósisakok össze vissza gurultak az autó pályán, és hogy én merre járok, minden rendben van e?

De mit is mondhatnék neki… anya, és az a dolga, hogy aggódjon értem.